Születtem 54-ben, voltam dunai hajós és batikoló. Vagyok faműves, és írok. Mindig a művészvilág peremén. Se kint, se bent. Viszont innen félig-kintről, majdnem-bentről jól látom a fonák részeket is. Talán jó lett volna beljebb kerülni a nagy elismerések felé, de az életemet irányító erők szinte sohasem egyeztettek velem. Kicsit sért a dolog, de túlélhető. Volt, hogy nagyobbnak éreztem magam, de a világ kereke nem fog komolyabban zökkeni, ha majd átmegy rajtam.
Néha lázadtam, sokszor beolvadtam, olykor megtapostak, de mindig felálltam. Persze egyszer lent maradok, mint mindenki, de ígérem, feltartom majd a középső ujjamat, ha közelít a kerék. Ennyit tehetek.
Van néhány remek gyerekem, akik okosak és szépek. Én inkább szakállt növesztettem, a mögé jól el lehet bújni. Egyszer levágtam, mert már nagyon bökte a csőröm, hogy is nézhetek ki. És a tükörből apám nézett vissza rám. Örültem neki, mert rég nem láttam az öreget. Akkoriban már jó ideje odafent lóbálta a lábát valamelyik felhő szélén. A fröccsöt szerette, a jó zsíros húsokat, és Kossuthot szívott. Hetvenkét évet élt. Az apósom is, pedig ő vigyázott magára, csak hát a rákot ez nem nagyon érdekelte. Ezt a leosztást kapták. Nem vagyok író, de írok. Egyre többet, mert rákaptam, mint más a kábszerre.
Szeretek röhögni magamon, bár olykor meg is siratom némelyik írásomat. Fura dolog ez. Én találom ki, mégis mellbe vág.
Bizonytalan vagyok hogyan tovább, de azt tudom, hogy az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem ragozni, hazudozni nagy tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát. Ha, ez utóbbit ki tudom rángatni a fényre, kevésbé lesz büdös. Szemem van már hozzá, mesélni pedig most tanulok.
Szép, derült éjszaka volt.
Illatos szellő mozgatta finoman a leveleket. A bozótban csendesen neszeztek a nyugovóra tért vadak. A délutáni eső szaga még ott úszott a levegőben.
T’Hal-Rish elégedetten vakarózott, és végigjáratta szemét a völgyön.
Ligetes erdő elszórt bozótossal, körben kéklő hegyekkel. Könnyű pára úszott az éjben, s tette kissé elmosódottá az álomszép tájat.
Ez az ő otthona.
Nagyon boldog volt.
Illatos szellő mozgatta finoman a leveleket. A bozótban csendesen neszeztek a nyugovóra tért vadak. A délutáni eső szaga még ott úszott a levegőben.
T’Hal-Rish elégedetten vakarózott, és végigjáratta szemét a völgyön.
Ligetes erdő elszórt bozótossal, körben kéklő hegyekkel. Könnyű pára úszott az éjben, s tette kissé elmosódottá az álomszép tájat.
Ez az ő otthona.
Nagyon boldog volt.
A tehenek lusták voltak, nem akartak elindulni.
Már korán kiterelte őket - ahhoz, hogy egészségesek maradjanak, kellett a mozgás -, de csak kornyadoztak.
Jó gazda volt, ezért a hátsókat megcsippentette az ostorral, hogy elkezdjék a frissítő, étvágygerjesztő futást. Végre nagy nehezen elindultak, bár az egyik bika fenyegetően morogva visszafordult. T’Hal-Rish meg is jegyezte magának, hogy legközelebb ezt kell majd levágni, ha fogytán a táp. Könnyedén megfékezte a támadó hímet, és jól megnézte magának. Az első pihenőnél meg akarta fejni, hogy ne legyen olyan erőszakos. Ez be szokott válni, bár így estére csökkenni fog a hozama. Ha eltalálja a mennyiséget, szépen elbágyad, és elmúlik a vadsága.
Remélhetőleg tartósan.
Jó lenne megtartani. Takarmánynak csak az öregeket és a satnyákat szabad bedarálni, nem egy ilyen remek példányt.
A tápgyártás sem volt olyan egyszerű, mint eleinte gondolta. Nehézkes, időrabló babramunka. Még arra is figyelni kellett, hogy ne tudjanak róla, mit is esznek, mert már egy finnyás példány képes volt elrontani a többiek étvágyát. Szerette volna itt helyben megtermelni az ellátmányt, mert nagyon nehézkes volt az ideszállítás. Egyelőre ő maga főzte az ennivalót, de ha sikerül, betanít majd erre néhány ügyes embert.
Az egyik fiatal tehén mellette futott. Tőgyei lágyan ringatóztak, miközben fürgén kapkodta a lábait. Gyengéden a farára paskolt, mire az hálásan felhorkantott örömében.
Már korán kiterelte őket - ahhoz, hogy egészségesek maradjanak, kellett a mozgás -, de csak kornyadoztak.
Jó gazda volt, ezért a hátsókat megcsippentette az ostorral, hogy elkezdjék a frissítő, étvágygerjesztő futást. Végre nagy nehezen elindultak, bár az egyik bika fenyegetően morogva visszafordult. T’Hal-Rish meg is jegyezte magának, hogy legközelebb ezt kell majd levágni, ha fogytán a táp. Könnyedén megfékezte a támadó hímet, és jól megnézte magának. Az első pihenőnél meg akarta fejni, hogy ne legyen olyan erőszakos. Ez be szokott válni, bár így estére csökkenni fog a hozama. Ha eltalálja a mennyiséget, szépen elbágyad, és elmúlik a vadsága.
Remélhetőleg tartósan.
Jó lenne megtartani. Takarmánynak csak az öregeket és a satnyákat szabad bedarálni, nem egy ilyen remek példányt.
A tápgyártás sem volt olyan egyszerű, mint eleinte gondolta. Nehézkes, időrabló babramunka. Még arra is figyelni kellett, hogy ne tudjanak róla, mit is esznek, mert már egy finnyás példány képes volt elrontani a többiek étvágyát. Szerette volna itt helyben megtermelni az ellátmányt, mert nagyon nehézkes volt az ideszállítás. Egyelőre ő maga főzte az ennivalót, de ha sikerül, betanít majd erre néhány ügyes embert.
Az egyik fiatal tehén mellette futott. Tőgyei lágyan ringatóztak, miközben fürgén kapkodta a lábait. Gyengéden a farára paskolt, mire az hálásan felhorkantott örömében.
Csendes büszkeséggel nézte a lendületesen mozgó jószágokat.
Szép volt a csorda. Érződött rajtuk a jó gazda odafigyelése, a minőségi ennivaló. Nehéz volt betörni őket, de a kemény munka meghozta gyümölcsét. Remélte, a következő nemzedék már nem lesz ennyire vad, könnyebben fogadja el az új létformát.
Hisz mi bajuk van? Ennivaló rogyásig, nőstények korlátlanul. Meleg istálló, gyakori alomcsere.
A régi világukban messze nem volt ilyen soruk. Nem volt ugyan még szaporulat, de a tápba kevert ajzószerek szépen beindították a hímeket. Nyolc nősténye már hasas volt, ezeket nem is hozta most ki, nehogy sérüljenek a tülekedésben. Kiemelten jó kosztot kaptak, és odahaza heverésznek a friss alomban.
Hiába, nehéz kenyér ez a pásztorkodás.
Friss még ez a tudomány, ráadásul a Vadászok le is nézik érte.
Pedig ez a jövő útja, hisz a híres, rátarti cserkelők közül egyre többen halnak meg. A pásztorkodás nem mutatós mesterség, de biztos kenyeret ad. Egy húsz-harminc darabos nyáj kényelmesen eltart egy kisebb családot.
Itt, ebben a világtól elzárt völgyben - kísérleti jelleggel - hét csordát neveltek, és nagyon szép eredményeket értek el. A befogott vadak jó részét feldolgozták tápnak, csak az egészséges fiatal példányokat tartották meg.
Hét csorda, kétszáz jószág.
A gyengébb hímeket ivartalanították. A herélteknek nőtt az étvágya, szép volt hozamuk, bár vigyázni kellet az elhízással.
Ugyanilyen nyugtató hatása volt a nyelv eltávolításának is, és így gyakorlatilag megszűnt a felesleges kommunikáció. A nyelvtelenített példányok sokkal gyorsabban szokták meg a rabságot, és jobban is termeltek.
Szép volt a csorda. Érződött rajtuk a jó gazda odafigyelése, a minőségi ennivaló. Nehéz volt betörni őket, de a kemény munka meghozta gyümölcsét. Remélte, a következő nemzedék már nem lesz ennyire vad, könnyebben fogadja el az új létformát.
Hisz mi bajuk van? Ennivaló rogyásig, nőstények korlátlanul. Meleg istálló, gyakori alomcsere.
A régi világukban messze nem volt ilyen soruk. Nem volt ugyan még szaporulat, de a tápba kevert ajzószerek szépen beindították a hímeket. Nyolc nősténye már hasas volt, ezeket nem is hozta most ki, nehogy sérüljenek a tülekedésben. Kiemelten jó kosztot kaptak, és odahaza heverésznek a friss alomban.
Hiába, nehéz kenyér ez a pásztorkodás.
Friss még ez a tudomány, ráadásul a Vadászok le is nézik érte.
Pedig ez a jövő útja, hisz a híres, rátarti cserkelők közül egyre többen halnak meg. A pásztorkodás nem mutatós mesterség, de biztos kenyeret ad. Egy húsz-harminc darabos nyáj kényelmesen eltart egy kisebb családot.
Itt, ebben a világtól elzárt völgyben - kísérleti jelleggel - hét csordát neveltek, és nagyon szép eredményeket értek el. A befogott vadak jó részét feldolgozták tápnak, csak az egészséges fiatal példányokat tartották meg.
Hét csorda, kétszáz jószág.
A gyengébb hímeket ivartalanították. A herélteknek nőtt az étvágya, szép volt hozamuk, bár vigyázni kellet az elhízással.
Ugyanilyen nyugtató hatása volt a nyelv eltávolításának is, és így gyakorlatilag megszűnt a felesleges kommunikáció. A nyelvtelenített példányok sokkal gyorsabban szokták meg a rabságot, és jobban is termeltek.
A frissítő futás után kényelmes kocogássá csendesedett a csorda mozgása.
Füttyentett a pásztorfarkasnak, aki ügyesen megállította az élen haladókat. Az egészségesen fáradt csorda lassan elheveredett.
Füttyentett a pásztorfarkasnak, aki ügyesen megállította az élen haladókat. Az egészségesen fáradt csorda lassan elheveredett.
- Nekik pihenő, nekem reggeli – gondolta magában, és megkereste azt a bizonyos visszatámadó példányt.
Erős karjával lefogta az izmos, húsz év körüli bikát, aki mulatságosan makogott nyelv nélküli szájával.
Nem a beültetett fejőtűt használta. Jobban szeretett ősi módon étkezni.
A hím nyakán kidagadtak és étvágygerjesztően lüktettek az erek.
Erős karjával lefogta az izmos, húsz év körüli bikát, aki mulatságosan makogott nyelv nélküli szájával.
Nem a beültetett fejőtűt használta. Jobban szeretett ősi módon étkezni.
A hím nyakán kidagadtak és étvágygerjesztően lüktettek az erek.
Még egyszer elégedetten végignézett lerongyolódott öltözékű embernyáján, majd reggelizni kezdett.
